 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Veszélyes játék Arcod jégből, fagyott kézzel nyúlsz felém Hűvös árnyék rám vetül és nem ér fény Nem ér, nem ér fény, a láng csak halványan ég Vár a mélység, elrejt hideg szárnya alatt Nem kell félnem, a titok hangja átitat Furcsa színek, ködbe vész a végtelen Nem tudom meg és soha meg nem érinthetem Kutatnom kell, átgázolnom mindenen Fejek hullnak, itt nem számít már semmi sem Nem ér, nem ér fény... Ebből elég, veszélyes játék, ami darabokra hullott Egyszer végleg elvesztesz mindent, abból, ami én vagyok Rákóczi A. vissza |